Több mint tizenhét éve kísérek embereket az önismeret útján, és lassan tíz éve dolgozom a SzomatoDráma módszerével. Ez idő alatt sok száz élettörténetben láthattam meg azt a finom pontot, ahol a megértés, az elengedés és a belső engedély valami egészen új irányt nyit meg. Minél többet dolgozom ezzel a módszerrel, annál inkább érzem, hogy a testünk és a lelkünk közötti párbeszéd milyen hatalmas erővel bír.
Gyakran találkozom azzal, hogy a jóllét, a béke vagy az öröm gondolata sokak számára távoli, sőt néha ijesztő érzés. Van, aki nem tud kapcsolódni hozzá. Van, aki szégyelli. Van, aki ítéli. És van, aki egyszerűen nem hiszi el, hogy neki is járhat. Pedig nincs ember a világon, aki ne vágyna szeretetre, megnyugvásra és egy olyan belső térre, ahol biztonságban lehet önmagával.
A SzomatoDráma játékokban újra és újra megfigyelem azt a pillanatot, amikor a főszereplőben megszületik egy döntés: engedni. Nem feladni, és nem önmagát megtagadni, hanem megengedni, hogy a belső természet új irányt mutasson. A megengedés a mozdulatlanság feloldása. A túlélés ritmusából való kilépés. Egy finom elmozdulás a belső igazság felé.
Az élet legnehezebb helyzeteiben, például diagnózisnál, válásnál, veszteségnél vagy túlhajszolt időszakokban ez a megengedés különösen nagy jelentőséggel bír. Nem a helyzetet változtatja meg, hanem azt az állapotot, amelyből rálátunk. Az ellazultságból születnek meg a tisztább döntések, a felismerések és azok az apró elmozdulások, amelyek végül egész életeket írnak át.
Szinkronicitás: amikor az élet időzítése megszólal
A SzomatoDráma terében különös jelenség figyelhető meg, a szinkronicitás. Sokszor éppen azok az emberek, szavak vagy szerepek jelennek meg, amelyek tökéletes időzítéssel rímelnek a főszereplő életére. Mintha a tudattalanunk finoman megmutatná mindazt, amit már készen állunk meghallani.
Ezt a jelenséget gyakran látom hidnak, mert összeér benne a tudatos megértés és a tudattalan mély bölcsessége. Ahogy valaki egyre inkább megismeri önmagát, úgy válik stabilabbá, földeltebbé és rugalmasabbá. A belső stabilitás pedig felszabadít olyan minőségeket, mint a kedvesség, a nyitottság, a jó szándék és az együttérzés, amelyek sokszor addig rejtve maradnak, mert a sérelmek és a félelmek zárva tartják őket.
A test és a lélek beszélgetése
Saját életemben is megtapasztaltam, milyen könnyen záródik be az ember, amikor erős tünet vagy diagnózis érinti. A félelem ilyenkor gyorsan utat tör magának, és sokszor éppen a legfontosabb dologtól választ el: attól, hogy meghalljuk, mit is szeretne mondani a testünk.
A SzomatoDráma játékban ez a párbeszéd újra létrejöhet. A test jelzései formát kapnak, megszólalnak, és lehetőségünk nyílik arra, hogy ne csak kezeljük a tüneteket, hanem kapcsolatba lépjünk velük. Sokszor itt születnek meg azok a felismerések, amelyek mélyebb átrendeződést hoznak az életben.
A jóllét útvesztője és a megengedés ereje
A jóllétet sokan valami elérhetetlen állapotnak érzik. A SzomatoDráma játékok azonban újra és újra megmutatják, hogy a változás nem erőből történik, nem kényszerből, hanem abból a belső pillanatból, amikor valaki megengedi, hogy másképp legyen, mint eddig volt.
Ez nem feladás.
Ez egy döntés a saját belső irány felé.
Tünetek, érzések, önelfogadás
Gyakran találkozom azzal, hogy a negatív önkép, a szégyen vagy az önbizalomhiány tart valakit nehéz érzésben. A SzomatoDráma terében ezek nem elnyomást vagy javítást kapnak, hanem teret, hogy megmutatkozhassanak és oldódhassanak. Ez a tér sokak számára nyitja meg az önelfogadás új minőségét.
A szeretet ereje
A szeretet és a megengedés nem elvont fogalmak. Nagyon is gyakorlati hatásuk van. A test feszültsége feloldódik, az idegrendszer képes megnyugodni, és megnyílik egy olyan belső tér, ahol könnyebb létezni. A SzomatoDráma játékokban gyakran ez az a pillanat, amely elindít valamit a résztvevők életében.
A SzomatoDráma mint önismereti út
A SzomatoDráma nem terápia, hanem egy finoman vezetett önismereti tér. Egy kreatív, élményalapú megközelítés, ahol a test és a lélek jelzései kapcsolatba léphetnek egymással. Ahol rejtett összefüggések válnak láthatóvá. Ahol megengedhetjük, hogy a saját igaz történetünk kibontakozzon előttünk.
Záró gondolatok
Tizenhét év segítői tapasztalatával és a SzomatoDráma mély ismeretével ma már tisztán látom, hogy az önismereti út nem feltétlen könnyű, de mélyen gazdagító. A változás sokszor apró pontokon indul el, és ezek a pontok új terek nyitnak meg bennünk.
A SzomatoDráma segíthet megérteni, elengedni és újra kapcsolódni önmagadhoz. Ez a bejegyzés akkor is neked szól, ha már jársz ezen az úton, és akkor is, ha most gondolkodsz az első lépésen.
Várlak szeretettel bármelyik programon, ha megszólít ez a világ.
