A tudatalatti és a SzomatoDráma kapcsolata

Vajon, hogyan értelmezzük azt, hogy tudatalatti? Mintha rétegekből állnánk, és, ha felemeljük a tudatot, alatta van a tudatalatti? Kinek mit rejthet ez a fogalom?

A kineziológia és a SzomatoDráma rendkívül sok választ hozott számomra. Amikor először éreztem a kineziológiai izomteszt során, hogy a feltett kérdések, kimondott szavak eltérő izomválaszt okoznak, olyan volt, mintha egy idegen ugyanakkor egy ismerős nyelvhez kerültem volna közelebb.

A kineziológia fejlődése számottevően az 1960-as évektől több különböző szakember és terület hozzájárulásából származik, akiknek a kutatásai és munkái inspirálták e terület megalkotását. A SzomatoDráma pedig a megalkotója dr. Buda László által megtapasztalt területek, mint pszichiátria, pszichológia, pszichodráma és az emberi működés alapos megfigyelése által született.

Mindkét terület egy irányba figyel, mit rejt a test, hogyan irányítja a tudatos viselkedést az ösztönös működésünk. Hogyan mozdítja elő e két irány a tudattalant a tudatosba, teszi láthatóvá, megfogalmazhatóvá az elnyomott érzéseket, élethelyzeteket? A kineziológiában a kitesztelt területeket érintjük, beszélgetünk a tesztelt érzésekről, eseményekről. A One Brain ágazatban pedig szövegeket olvasunk fel, hogy közel kerüljünk a saját érzéseinkhez, választásainkhoz.

A SzomatoDrámában pedig 3-4 ember van egy un. „főszereplő” segítségére, hogy eljátssza mindazt, amit megérez egy szerepben.

Jung azt mondja, hogy a tudattalan célja nem csak a problémák elnyomása, hanem az önfejlesztés és a teljesebb élet elérése. A „személyes kibontakozás” elvének alapján azt javasolta, hogy a személyeknek aktívan foglalkozniuk kell a tudattalan tartalmaikkal, megvizsgálni azokat, és integrálni azokat a tudatos életbe. Jung elmélete hozzájárult a pszichológiai és szellemi terápiák új megértéséhez, és népszerűsítette a mélyebb önismeret és az egyensúly elérésének fontosságát.

Több száz SzomatoDráma játékban vettem részt az elmúlt 8 évben és nehéz azt mondani egy szubjektív dologra, hogy az ember érti. Ugyanakkor mégis egy idő után annyira egyértelmű a SzomatoDrámán keresztül érezni a testet, és annak működését.

A Szomatodráma játék:

A SzomatoDráma játékban van egy főszereplő, aki megnevez mondjuk 3 testrészt, ami valamilyen tünettel bír. Majd szétosztja a szerepeket a játékosok között. Azok elképzelik, hogy onnantól kezdve ők azok a testrészek. És innentől kezdve csak egymásra figyelnek és hagyják, hogy ösztönös játékba, beszélgetésbe, testi interakcióba merüljenek. Amikor valaki már többször játszott ez egyre könnyebb.

A színészeknél a színpadon talán könnyebben elfogadjuk, hogy a jó színész átlényegül a szereppé. Felveszi a karakterét és egyben formálja is azt. Mélyen beleérez, sír nevet, tele lesz élettel, vagy amit a szerep kíván. Amíg nem ismertem a SzomatoDrámát, el sem tudtam képzelni, hogy ez ennyire ösztönös. A színész mozgatja a karaktert és a karakter is formálja a színészt. Sok színész mesél erről.

Valahogy így történik a szőnyegen is. Elindul a játék és egy történet lesz belőle. És a varázslat ott kezdődik, amikor a főszereplő elkezdi megérezni a testrészeit. Érezni, együtt érezni, ráhangolódni lesz képes. Az érzelemmentestől eljut a kapcsolódásig. Amin addig csak gondolkodott, vagy elvitte idegenekhez, hogy szereljék meg, most együtt van velük. Olyan, mint amikor az ember sejtszinten érzi és érti meg, hogy a teste nem egy különálló dolog, amit megetet, megitat, felöltöztet, legyalul, kritizál, bántalmaz, hanem egy vele. Mindent tud és mindenre reagál. Ahogy tud. Ösztönös megnyilvánulásokkal. Mindezek kapnak megnyilvánulási felületet a SzomatoDráma játék szőnyegén.

A jelen kor kutatásai, felfedezései:

Dr. Joe Dispenza az életét szánja annak a felkutatására, hogy mi történik, ha a tudatos elme össze tud kapcsolódni a tudattalannal. Lenyűgöző, hogy hol tartanak a tudósok e felfedezésben.

Különböző eszközökkel mérik, hogyan hatnak az emberi elmére az érzelmek, mi történik egy meditáció során, vagy mi történik akkor, ha a figyelem a szívre irányul. Beszámolói, tudományos kísérletei beszámolnak arról, hogyan aktiválnak génkifejeződéseket, és hogyan élnek át az emberek spontán gyógyulást a testükre való hangolódás által. Lenyűgöző és egyben egyértelmű folyamat, ha az ember elég időt szán a megértésre.

Dispenza megfogalmazza, hogy nagyjából 35 éves korunkra kialakulnak a szokás és meggyőződés rendszereink, amik irányítják az életünk. Ez óriási segítség is egyben, de ha valami erős korlátozó dologként rögzül, akkor eltéríthet mindattól, amire képesek vagyunk.

Saját élményeim:

2007-2008 tájékán természetgyógyászati tanulmányaim során egy orvos által megismertem egy információs terápiás eszközt és annak a működési mechanizmusát. Ott hallottam először arról, hogy mennyire fontos a szív és annak reakciója egy adott esemény során. Úgy emlékszem rá, vagy hívhatjuk úgy, hogy azt hoztam el onnan, hogy a szív olyan, mintha önálló tudata lenne. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy van-e érdemi kapcsolatunk a szívünkkel. Amikor csak tehetem a saját SzomatoDráma játékaim során figyelmet biztosítok a szívemnek, hogy a lehető legjobb összhangban tudjunk működni.

Aztán megtanultam, hogy az elmén kívül ugyanilyen fontos jelzőrendszer a zsigereink rendszere. Szinte hangosan kommunikálnak velünk főleg tüneteken keresztül, amikor egy esemény lázba hozza őket. Nekem például a gyermekkoromtól rendkívül sok kihívást hozott az emésztőrendszerem. Egészen addig, amíg nem találkoztam a SzomatoDráma módszerrel nem tudtam felmérni annak a kiemelkedő fontosságát, hogy jelzőrendszerként értelmezzem. Az, hogy több évig tanulhattam mindezt Dr. Buda Lászlótól, megváltoztatta a teljes életfelfogásom.

A SzomatoDráma játékok kinccsé váltak az életemben és úgy vélem ajándék egy ember életében, ha ilyen módon ismerkedhet önmagával.

Összességében tehát kimondhatjuk, hogy a tudatalattink nagyon is ébren van, talán éberebb sok esetben, mint a tudatunk. A SzomatoDráma játék ott lesz igazán izgalmas, amikor a tudattalan és a tudat kommunikálhat egymással és mindez egy valódi csapatmunkává fejlődik.

Véleményem szerint az ember ilyenkor gyakran lelkes, kevesebbet fáradt. Sokkal pozitívabb, optimistább, de nincs rajta szemellenző. A realitásban és az áramlásban él. Összhangban önmagával.

További értékes írásokkal találkozhatsz önismeret témában Hegedűs Anett oldalán is. Ajánlom szeretettel.