A SzomatoDráma Játék titkai, amelyek egyszerűen lenyűgözőek!
Szinkronicitás a SzomatoDrámában: amikor az élet finoman összerendeződik
Az első SzomatoDráma játékomat soha nem fogom elfelejteni. Egyszerre volt megdöbbentő, megható és tele olyan apró részletekkel, amelyek még hónapokkal később is visszhangoztak bennem. Mindig volt bennem nyitottság a különleges dolgokra, ugyanakkor racionális alkat vagyok. Szeretek érteni, összefüggéseket találni, megérteni azt, ami bennem és körülöttem zajlik.
Fontos tudnod Kedves Olvasó, hogy írásaim a saját élményeimről és megértési folyamataimról szólnak, mindezek nem tények összességében nézve a SzomatoDrámára vonatkozóan. Cikkeimben a saját személyes SzomatoDráma utamat ismerheted meg, mindazokat a dolgokat, melyeket számomra felfedett az önismeret.
Mi történik egy játékban
Egy kiscsoportos SzomatoDráma napon néhány résztvevő és egy szakember vagy játékvezető dolgozik együtt. Mindenkinek van egy saját játéka, amikor ő a főszereplő. A többiek ebben az időben szereplőkké válnak. Testrészekké, állapotokká, érzésekké. A főszereplő megnevezi azokat a részeit vagy minőségeit, amelyekkel szeretne dolgozni, majd kiosztja a szerepeket.
A szereplők ösztönösen kezdenek el reagálni. Mozognak, érzékelnek, kommunikálnak. Nem tanítjuk, hogyan kell játszani. Egyszerűen létrejön.
És itt történik meg az első különös pillanat.
A főszereplő gyakran mélyen megérintődik attól, hogy egy belső élménye egy másik ember testében és mozdulataiban egyszer csak formát ölt. Láthatóvá válik, ami addig belül zajlott.
Ez az első kapu a szinkronicitáshoz.
A különös egyezések világa
A játékokban újra és újra megfigyelhető, hogy a szereplők olyan mondatokat mondanak, olyan mozdulatokat tesznek vagy olyan érzéseket élnek át, amelyek tökéletes összhangban vannak a főszereplő történetével. Sokszor annyira pontosan, hogy a főszereplő elcsendesedik. Mert nem érti, honnan tudják a többiek mindezt.
És mégis: valahogy mindenki tudja.
A résztvevők gyakran számolnak be arról, hogy szereplőként olyan érzéseket élnek át, amelyek nem hozzájuk tartoznak, mégis mélyen ismerősek. Ez sokakat megérint. Olyan szeretet vagy együttérzés születik ilyenkor, amelynek nincs logikus oka. Csak létrejön.
Én magam is sokszor éltem meg ilyen pillanatokat. Ezek a tapasztalatok már gyerekkorom óta hordozott kérdéseket elevenítettek fel bennem. Azt a kíváncsi részemet, amely tizenévesen is azon gondolkodott, hogyan kapcsolódunk mi egymáshoz, emberek. Mitől érezzük egymást. És miért érezzük néha úgy, hogy valami több történik, mint amit a szemünk lát.
Mi működtetheti mindezt
A SzomatoDráma szakemberré válásom során hosszú időn át csak figyeltem. Megfigyeltem az ismétlődő mintákat. Azokat a finom jelenségeket, amelyek minden csoportban jelen voltak. A negyedik év környékén állt össze bennem, hogy ezek a tapasztalatok nem elszigetelt jelenségek.
Rupert Sheldrake morfogenetikus mező elmélete és Carl Gustav Jung szinkronicitásról szóló gondolatai sokat segítettek abban, hogy rálássak a háttérben működő kapcsolódásokra. Nem azért, hogy mindent megmagyarázzak, hanem azért, hogy könnyebben el lehessen fogadni azt, amit a SzomatoDráma játékterében újra és újra megélünk.
A szinkronicitás lényege, hogy két esemény között olyan összefüggés jelenik meg, amely nem logikán vagy ok okozati kapcsolaton alapul, mégis mély értelme van. Mintha valami belső igazság egyszerűen formát öltene a külvilágban.
A SzomatoDráma játékokban ez a jelenség gyakran tetten érhető.
A szereplők, a mozdulatok, a mondatok, a dinamikák összehangolódnak.
És ebből jön létre az a különleges tér, amely annyira megtartó és annyira gyógyító tud lenni.
A természetes rendeződés szépsége
A játékok legtöbbször úgy bontakoznak ki, mint egy belső történet külső másolata. A konfliktusok, feszültségek és érzelmi csúcspontok után a rendszer ösztönösen elindul a megnyugvás felé. Nem azért, mert mi irányítjuk. Hanem mert ez a természetes rendje.
A szinkronicitás ebben a folyamatban nem csoda.
Sokkal inkább egy finoman működő belső törvényszerűség.
Pont olyan, mint amikor egy dühös kisgyerek néhány perc sírás után egyszer csak megnyugszik, majd a szeretet természetesen utat talál benne. A feszültség lecseng, és újra létrejön a kapcsolódás. Ez a rendeződés az emberi természet része.
A SzomatoDráma ezt a folyamatot teszi láthatóvá.
